Nem szeretek csajokra bízni feladatokat. Nem azért, mert nem bízok bennük, vagy hogy a pasikhoz képest gyengének tartom őket. Egész egyszerűen azért, mert a bennem lévő lovag nem engedné, hogy bármi bajuk essen.
White Light-ról sokáig nem éppen így vélekedtem. Inkább örömmel igazítottam helyre az arcát, egész addig, amíg nem tudtam, ki az. Persze, biztos voltam benne, hogy ügyes... láttam, mikre képes. És, nem is csak láttam, hanem testközelből tapasztaltam is. De ebbe ne bonyolódjunk bele. Inkább kanyarodjunk csak vissza a jelenbe, 2015-be, az egyik raktáráruházba.
A szóban forgó nőszemély ugyanis épp egy nagyobbacska bűnbandával tárgyalt. Alapos és szép létszámmal megáldott csapat, fegyver- és drogcsempészettel fűszerezve. A rendőrségnek már évek óta fáj rá a foga. Nagyon csekély ember veszteséggel ugyan, de mindig sikerül meglépniük a zsaruk elől.
-Szóval... - kezdett bele White Light az asztalnál, a főnökséggel szemben, teljes hidegvérrel, mint aki tudomást sem vesz a raktárépületben lévő többi bűnözőről (akik, mint egyetlen nőt a sok férfi között igencsak alaposan meg is bámultak)- Hallottam az ukrán misszióról. Nagyin fifikás lenne kiiktatni az őröket... aztán a szállítmány rendben átcsempészni, minden különösebb feltűnés nélkül, miután a hajókat újabban triplán ellenőrzik... Gondolom elkéne mégiscsak egy segítő kéz. Női ugyan, de ügyesebb, mint a legrafináltabb szerszámaitok. E szavaknál még demonstrálta is képességeit néhány fehér szikra kíséretében.
Az egyik mufti bólintott, és kivette a szájából a szivart:
-Igazán figyelemre méltó, kedves. A hálózatokban is tud közlekedni? A csaj bólintott:
-Ez csak természetes. A másik fejes a napszemüvegét lejjebb tolta, és alaposabban szemügyre vette:
-White Light, igaz?- némi hatásszünet keretében visszatolta a szemüvegét, és folytatta- hallottam a Nox Street-i gengszterek kapcsán rólad. A te segítségeddel kapták el Freakazoidot. A fehérnép ismét bólintott:
-Ez így igaz. A harmadik ballonkabátos fejes rosszmájúan hozzátette:
-Viszont az a féreg elszökött, és lesittelte a bandát. White Light vállat vont:
-Az már igazán nem az én felelősségem. Segítettem nekik elkapni, ez volt az alku, és teljesítettem is. Utána már mentem a saját dolgomra.
A szivaros a ballonkabátost vállba ütötte:
-Ne legyél már ilyen pokróc, adj a kiscsajnak egy esélyt.
-Na igen- mondta a napszemüveges, és végigmutatott a hölgyeményen- tehetséges, és szép. Megfogjuk az isten lábát. Mit gondolsz, mikor adódik még ilyen alkalom az életben? Az ukrán szállítmányhoz ő a jackpot! Végül a ballonkabátos beletörődően sóhajtott, ahogy a fehérnép felé nézett:
-Ám legyen- morogta- áll az alku. White Light válaszképp szélesen elvigyorodott:
-Csak ezt akartam hallani...
Ez volt a végszó, mire is én léptem. Mindent hallottam az elektromos hálózatban megbújva. Több helyen rövidzárlatot okoztam, ami szikrázott, majd kigyulladt. Az egész tűz maga köré zárta az egész bűnbandát, én pedig, már a raktáron kívül, felzárkóztam a már kijutott White Light mellé. Ő komoran nézte a gigantikus lángokat.
-Nehezen tudom ezt megszokni- jegyezte meg közömbösen. Felé fordultam:
-Pedig jó úton haladsz. Legalább ez motiváljon. Ő is felém fordította a fejét:
-Mondtam már, hogy ki nem állhatlak? Elvigyorodtam:
-Párszor, de még el tudom viselni. Sóhajtott, ismét a tűz felé fordult.
Kicsit elidőzött, amíg bevártuk a zsarukat. Hirtelen megrezzent, szemei elkerekedtem, majd visszafordult felém:
-Te is hallottad? Értetlenül néztem rá:
-Mit? Ő folytatta:
-Valami suttogás. Azt mondta: "Félelem... félelem szagot érzek". Kissé kirázott a hideg ennek hallatán. Mióta benn vagyok a Freakazoid témában igencsak bizarr dolgokat tapasztaltam. De suttogást speciel nem hallottam. Nem tudtam magamban megmagyarázni, hogy ő hogy hallhatta, én pedig nem... viszont egy kísérletet megért valami:
-Változz vissza....
-Lights off!- visszavette a vagy egy fejjel alacsonyabb Kita alakját, majd a nyakamba ugrott- ez olyan félelmetes volt! Mint valami szellem... és olyan élesen, mintha a hátam mögül beszélt volna! Magamhoz szorítottam, közben körbenéztem. Nem volt senki a háta mögött. A rendőrök pont akkor érkeztek meg, és megrohamozták az égő raktárépületet, de semmi több. Visszanéztem a kis jégkirálynőmre:
-Hallasz még valamit? Rám nézett félénken, majd a fejét csóváltam:
-Nem... Megnyugodva felsóhajtottam:
-Akkor lehet, hogy csak a fáradtság tette. Úgyis későre jár. Ő szintén bólintott. Én pedig felkaptam:
-Hazavigyelek? Ő is kezdett megnyugodni. El is mosolyodott:
-Nem venném rossz néven...
Szóval elindultam vele. Be kell valljam (és neki is bevallottam), hogy részéről ez egy remek kettős akció volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése