fear itself

Csak egy kis pihenést akartam, nem többet. csak egy vagy két hetet... 
Nem elég, hogy muternak ismét magyaráznom kellett a tech parkourok támadása miatt, ő még szentül is fogadta, hogy látta köztük apámat. Ez teljességgel kizárt... ugyan már. Mind tudjuk, hogy faterom halott. Emiatt szívok én is. Arra azért kíváncsi lennék, hogy ezek a gépek mégis mi a fészkes fenét akarnak tőlem...


Ha már pihenés, Dan felajánlotta, hogy teázzak náluk a mai délután. Eddig ódzkodtam minden spirituális szartól, aztán ahogy elkezdtünk a kuzinommal meditálni, úgy lassan rájöttem, hogy hasznát érzem ennek az egésznek - már csak azért is, mert a hajtás után kikapcsol. A teához hasonló reményeket fűzök...


Egy közös akció után White Light-tal. Egy újabb bűnbandát adtunk a rendőrség kezére, és épphogy csak hazaértünk. Ő viszont még mindig frusztrált... az akció kezdetétől fogva ilyen. Féltem is, hogy füstbe megy a terv - hála a jó égnek, szerencsére nem így történt. Ennek ellenére, most is.... White Light zavartan körbe-körbe járkál, és egyre idegesebb. Felé fordultam:
-Még mindig hallod? Azonban ő elhúzta magát tőlem, és erősen fogva a fejét, csóválta azt. Aztán kifakadt:
-Nem, nem akarom! Nem akarom!

Erre én is meghallottam valamit... halk volt, és kísérteties, mint a szél:
-Tudom, hogy félsz te is valamitől. Attól, hogy elveszíted a lányt... Relfexszerűen White Light felé kaptam a fejem, majd odamentem hozzá:
-Én is hallom, hiszek neked. Mit mondd neked? Azonban ő hangosabban hallhatta, hisz már a kiborulás határán volt. Alig tudta meghallani a hangom. És mikor válaszolt, azt üvöltve tette:
-Kita fél, hogy ismét elszabadulok.... Félek, hogy elpusztítom a környéket! Alig fogtam fel a választ, ismét meghallottam a suttogást:
-Nem tehetsz semmit... elveszted.. ahogy ő is elveszti a kontrolt...

Azonban én magamhoz öleltem fehér társam, és körbenéztem a szobába, a hang forrása után kutatva:
-De tőled ugyan nem félek! Mutasd magad, senkiházi! Ennek ellenére csak a hangját hallottam:
-Maga vagyok a félelem.... Ha Rouge-ról hallottál, ő egykoron a társam volt. Szegény nőszemély sajnos amatőr volt hozzám képest. Te pedig épp készülsz elveszíteni a lányt...

Ekkor hatalmas sikítás, ahogy White Light kifakadt. Mintha valami láthatatlan kést szúrtak volna belé. Cikáztak is a fehér villámok. Próbáltam tartani és blokkolni az erejét, de nem ment. Sőt... a kitörés olyan erőteljes volt, hogy a maga 220-a egyenesen a falhoz csapott. Szinte már csillagokat láttam.

Valami hatalmas durranás hallatszott bentről. Azt hittem, pezsgőn nyitottak a tiszteletemre. Aztán ahogy beléptem, láttam, hogy a helyzet ennél komolyabb. Valami, számomra ismeretlen fehér csaj vonaglott kínjában, villámokat szórva, Freakazoid pedig épp lecsúszott a falról, majd rám nézett:
-De jó, hogy itt vagy!- az unokatesóm ekkor lépett be, és esküszöm, nem is jöhetett volna jobbkor. White Light-ra mutattam:
-Szívd el az erejét, azonnal!

Nem kellett kétszer mondani. Azonnal ugrottam, elkaptam Hófehérkét, és azonnal elkezdtem magamba szívni a hatalmát. Valami orbitális, vad töltés volt. A fáradt nap után szinte felélénkültem tőle. Addig szorítottam, míg el nem ájult. Ahogy a ruháját elnéztem, ő is valami olyasmi kék lény volt mint Dan vagy előtte a faterom. Szóval jobbnak láttam nem teljesen megölni. Alig, hogy elengedtem, egy vérfagyasztó suttogás csapta meg a fülem:
-Te nem félted a családodat? A hang irányába fordultam (bár nem láttam ott senkit), és nagymenően kihúzva magam pimaszul válaszoltam:
-Én aztán nem! Tudd meg, kispofám, hogy nekem tökös családom van, és mind meg tudjuk védeni magunkat. Van ellenvetésed? 


Olybá tűnt, hogy ezzel kizökkentettem, hogy valami az egyik pont tetején elkezdett körvonalazódni. Néztem azt a pontot, ahová Kara beszélt. És lássanak csodát... úgy látszik, ennek az alaknak a félelemkeltés a fegyvere, ugyanis Kara bátor szavai megingatták az erejét. Azonnal láthatóvá vált. Én pedig nem haboztam kapni az alkalmon:
-Extra high voltage!- durr bele. Szétkentem egy elektromos támadással. Az ipse szénné égetten, jól átsülten zuhant a földre. Én pedig próbáltam visszanyerni a lélekjelenlétem a rettegés után.

Danre vigyorogtam:
-Szép ütés volt, Freakazoid! Jól szétkented a fejét! Aztán az ájult fehérnépre néztem:
-És vele mi lesz? 
-Freak in!- visszaváltoztam, és ahogy felemeltem a társnőm, válaszoltam Karának- ő Kita. Hetek óta kísértette őt a félelem. Elkerekedtek a szemeim, hisz a dögös kék csaj távolról sem hasonlított arra a nebántsvirágra:
-Kicsoda? Nem mondod! Ebben a családban mindenkinek van valami rejtett képessége?- aztán letoltam- és te még engem féltettél, hogy nem bírom megállni a lábamon, ennek ellenére ő ájult el látványosan! A kanapéra helyeztem White Light-ot, aki a vonásai alapján megnyugodni látszott, majd az unokatesóm felé fordultam:
-Ő ennél sokkal több. Éveken át kettős ügynököt játszik, és rengeteg bűnbandát sikerült az ő segítségével lebuktatni. Az ajánlom, ne ítélkezz ilyen hamar, ha nem ismered őt. Tőlem - gondoltam, miközben elhúztam a szám. Úgy látszik, ebből a délutáni teázásból sem lett igazán semmi. Már rohadtul unom, hogy a rosszfiúk mindig keresztbe tesznek...