Már lassan 3 hónapja tart ez a bolondokháza... ha nem több. Olykor már az időérzékemben sem vagyok biztos. De mivel ez a túlontúl multitask létforma már rendszeressé vált, így már az álmaimban is előjött ez az iskola-edzés-Kita-freak élet közti sakkozás. És esküszöm, hogy többször ordibálhattam is álmomban, mert nem egyszer keltem teljes harci díszben. Annyira bekavarhatott ez a két élet közti ingázás, hogy már öntudatlanul is kimondtam a 'freak out' és 'freak in' kulcsszavakat. Az egyik ilyen reggel, ahogy ismét sikerült biztonságban visszaváltoznom civillé a párnába fúrtam a pofám. Komolyan megfordult a fejembe, hogy kellett nekem... viszont valami mazochista hajlamomnál fogva úgy éreztem, hogy még mindig megéri. Mintha kitárult volna a világ, és új lehetőségeket pillantottam meg. Lehet, hogy gimi után katonai főiskolára kéne mennem... vagy rendőrire... a kondim meg van hozzá, és egyre határozottabban mondhatnám, hogy a tapasztalatom is.
A suli szinte minden szünetében Cody az eszmecseréjével traktált. Nem mintha idegesített volna, de hozzám képest különösen fel volt villanyozva, én pedig a felét sem értettem annak a kockainfós zsargonnak, amivel rizsázott:
-... és még arra gondoltam, hogy vannak az összeesküvés elméletek. Meg kéne nézni néhány kormány van multi adatbázisát, hátha mégis van valami komoly rejtegetnivalójuk. Én pedig csak gépiesen bólogattam:
-Persze Cody- válaszoltam egyhangúan- amit csak akarsz... Erre lejjebb tolta a szemüvegét, és behajolt elém:
-Te, minden rendben? Mintha nem is ide figyelnél. Rápillantottan, és végighúztam a kezem a képemen:
-Bocs, nem tudok figyelni. Nem szüneteltethetnénk a hackkelést pár napig? Csak amíg egy kicsit össze nem szedem magam... Szaki kissé csalódottan sóhajtott:
-Na jó... de aztán vissza dolgozni.
Ekkor pillantottam meg a folyosó túl végén néhány cicababát- ennek egy része a suli pompon csapatának tagja volt. Épp körbeálltak valamit, és nyúzták, mint a keselyűk... ahogy jobban szemügyre vettem, az nem valami volt, hanem valaki... Kita. A felismeréstől azonnal odasiettem, és elrántottam a főkolompost a körből:
-Mégis mit műveltek? Ismertem a csajt... látásból. Ő volt a pomponlányok vezetője. És ahogy a sztereotípiákban illik, ő az a jó testű, magas, karcsú, vörös bögyös volt, zöld, ragadozó szemekkel, vérvörös rúzzsal és szemfestékkel. Az ilyenek azt hiszik magukról, hogy bármit megtehetnek, és bármit megkaphatnak... Ez a példány is átkulcsolta a nyakam, és közelebb húzódott, hogy betekintést nyerjek a dekoltázsába:
-Miért, minek látszik? Rossz kislányok vagyunk, rosszalkodunk egy kicsit. Őszinte legyek? Kinézetre nem egy rossz látvány, de ettől térgörbítő egótól rosszul vagyok. Anyám jut róluk eszembe... Nem, anyám nem rossz arc, de ugyanolyan hiú, és azt hiszi, hogy apámtól megkaphat, amit akar. És a köztünk lévő korkülönbség is elég sokat mondó... bár nyílt titok odahaza, hogy faterom akkor jött össze vele, mikor ugyanilyen gimnazista pomponlány volt, mint ez a vöröske. Néha az az érzésem, hogy defektes vagyok a családban, mert bennem van morál.
Ami meg ezt a rám nyomuló vöröst illeti... őt egész egyszerűen ellöktem magamtól:
-Húzz a sunyiba! Ő hüledezve bámult rám... de a többi is, hogy hogy merészeltem ilyen lekezelően bánni a főpomponnal. Ez utóbbi nem is hagyta szó nélkül:
-Hogy merészelsz csak úgy semmibe venni? Azonnal nekem is esett. Uraim... nincs rosszabb, mint egy dühös, műkörmökkel felfegyverzett nő. De én nem ütök nőket. Őseim korán megtanítottak rá, hogy nem lányokat verni alávaló és pofátlanság. Faterom még azt is hozzátette, hogy ha egy férfit verek meg, attól leszek igazán tökös. Szóval a csajnak elkaptam a csuklóját, és ismét arrébb löktem:
-Elég legyen!- ordítottam rá, majd a többiek felé fordultam- ez rátok is vonatkozik! Hordjátok el magatokat, mielőtt meggondolom magam!
Ha igazán be vagyok pöccenve, akkor igen erős a hangom. Ők is megijedtek... ahogy szétfutottak, jelentőséget nyert számomra a "hülye tyúkok" kifejezés, amivel pontosan az ilyen nőszemélyeket illetik. És ott volt a kis jégkirálynőm, rémülten összehúzódva, mint egy kis fehér egér. Összevissza állt a haja, biztos megtépték, és a jegyzetei is félig a földre hulltak. Úgy látszik a csajok között is vannak ilyen nagypofájú dögök, akik szeretik a dominanciájukat firtatni, és megalázni a kisebbet. Megsimogattam a vállát:
-Minden rendben? Azonban ő viharosan hozzám bújt, és halkan kisírta magát a vállamon. Félelmetes, hogy szinte alig hallatszott. Átöleltem, és nyugtatgattam a hátát simogatva. Tudtam, hogy ez csak a pillanatnyi riadtság műve, de hagytam neki, hogy kiadja magából...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése