Code-Caster's puppet

Épp órán. Kellemes kis webprogramozás. Hogy ezt freakként, gyakorlatban mennyivel jobban tudnám csinálni... Kár, hogy a másik énemnek titokban kell maradnia. Nincs mit tenni, a saját egyszerű halandó két kezemmel kell boldogulnom az egyszerű halandók világában. Hm... így belegondolva igazából az extrémebb bűnözőkön és a hackerkedésen kívül másra nem is jók a képességeim. Még egy jó érv amellett, hogy miért is csinálom ezt egyszerű emberként. És ahogy az órán a sorokba mélyedve merengtem, Cody-nál az egyik asztalra mentett ablak elkezdett vadul villogni. Megnézte... sőt, én is odafordultam, hogy mégis mi a fene az óra közepén. Ő pedig felém fordult, és halkan magyarázta:

-Code-Caster haverunk visszatért. Épp bankot rabol. 

Említettem ugyebár, hogy van egy alak, akin egy ideje rajta vagyunk... szám szerint kb másfél éve. Először nem vettük komolyan, azt hittük, hogy valami átlag hülyegyerek hacker. Aztán pár hónapja komolyan bedurvult, és azóta próbáljuk elkapni. Na, ez a nap is egy ilyen alkalom volt.

-Még nem tudok kimenni- sziszegtem idegesen- meg kell várnom az óra végét. Szakikám a fejét fogta:

-Addigra rég kirabolja a bankot... És amíg ezen vitatkoztunk, el is ment az idő. Alig, hogy a prof kezdett összecsomagolni, úgy rohantam ki a teremtől, mint akin rajta van a szapora. Biztos távolságba kerültem, freak out!, és már itt se vagyok. 

Szakinak igaza volt. Az emberünk épp akkor futott ki az egyik bankból, mikor odaértem. Talpig fekete volt, valami mechanikával a hátán és a mellkasán, valamint bazinagy mechanikus öklökkel a kezein. Ezeket kábelek  kötötték össze. És ha még egy nem volt elég, egy arctalan fémmaszk is volt a fején. Még nem is láttam Code-Castert élőben. Talán most, ha letépem a fejét. Szóval rávetettem magam... mindketten szépen bucskáztunk, végiggurulva a betonon. Nem tétováztam, felpattantam, és elektromos támadással küldtem meg. Felposszant a  rohadék a falra, mire én újabb rohamot indítottam felé. 

Biztos az ő idegei is 220-szal lehettek töltve, hisz azonnal kicselezett, és már oldalba is vágott a könyökével. Mitől lehet ilyen gyors? Nincs idő gondolkodni, a szemétje épp a pofámra célzott. Szóval megragadtam a csuklóját, hátra csavartam a karját, és tarkón vágtam. Reméltem, hogy ettől elájul, de mintha meg se karcoltam volna. Kirúgta alólam a lábam, lefegyverzett, és egy jól irányzott ütéssel bevitt a bal szemem alá egy pofás kis monoklit... és talán még az arcom is betört attól a mechanikus kesztyűtől. 

-A jó kurva anyád!- kiáltottam fel.

-Csak nem idegesek vagyunk kicsit?- szólt vissza- Sebaj, könnyítek a dolgodon. Azzal ismét emelte a kezét. Én pedig mit tehettem? Megragadtam övön alul, és megtiszteltem egy szép adag nagyfeszültséggel. Szépet repült, a szemközti falba tövig. Én pedig most már tényleg nem totojáztam... ráugrottam, és kifordítottam a nyakát. Összeesett, végre vége a bulinak. Kezdtem is elkönyvelni, hogy ennyi volt a Code-Caster utáni harc, mire megszólalt:

-Szép kis párbaj volt, Freakazoid. Igazán lenyűgöző mutatvány volt... Erre én ijedten meglepődtem:

-Mi a jó kurva élet?- fakadtam ki. Ő pedig beszélt tovább:

-Lenyűgöz az eredmény? Az ok, amiért hallod a hangom, az azért van, mert ez az egyik tech parkourom- itt megnyugodtam, és máris levettem az alak fémmaszkját, ami mögött csak nyomtatott áramkörök és kábelek voltak- egy ügyes kis robot a többi közül, mint láthatod. Sajnos, ennek a nyakában futottak a fővezetékek, ezért meg tudtad szakítani az áramellátást. De sebaj. A többin módosítok.

Erre az egész elektronika kiégett, és füst szállt ki belőle. Próbáltam feltörni a rendszert, akár a saját elektromos képességeimmel, de nem ment. Mintha elrohadt volna belülről az egész, úgy ahogy van. Nem tudtam, miként működhet Code-Caster tech parkourja, vagy hogy miért lett bankrablásra programozva. Aztán eszembe jutott Kara. 

Sóhajtottam... Miért pont ő? Alig találkoztunk pár év után, máris összebalhéztunk. Valóban, az ő képessége a segítségünkre lehet, de ezt biztosan nem fogja ingyen adni... Az a baj, hogy morálisan nem engedném neki, hogy csatlakozzon hozzánk, és bajba keveredjen, de a cél szentesíti az eszközt. Ennek a történetnek már csak egy kimenetele lehet. Felkaptam végül a mozdulatlan tech parkourt, és elcikáztam a helyszínről...