Az ember nem gondolná, de rengeteg dolog változik puszta 3 év alatt. Eleve maga a környezet, hisz elköltöztem otthonról, és Kitával összebútoroztam. Ezt követően pedig már az egyetemet nyüvőm... Cody pedig a szaktársam. Aztán, mint ember is úgy éreztem, hogy rengeteget változtam: árnyaltabbnak látom a világot, sokkal inkább a sztereotípiák mögé láttam. Ugyebár nagymenő sportolóból konszolidálódtam kockainfóssá... de az átváltozás maga mégsem olyan drasztikus, mint amilyennek hangzik. Először is, az egyetem egy csomó szabály, ami tinédzserként berögzült, egyszerűen leomlik. Például a különböző harcművészeti edzéseken nem a tesisek vannak túlnyomó többségben, hanem a különböző nerd-szakos hallgatók, mint a vegyészek, fizikusok vagy a magamfajta kockainfósok - merthogy az ökölvívást azóta thai boxra cseréltem, és kiegészítettem még meditációval. Mondjuk a fizikán belül főleg az elméleti fizikus hallgatókon lepődtem meg (őket onnan ismerem, hogy vannak közös óráink): azt hittem volna, hogy valami szög merev földhöz ragadt csapat. Ennek ellenére meglepően spirituálisak és filozófikusak. Ó igen... az egyetem meglepő dolgokra tanított meg a szaktárgyaimon kívül.
Apropó szaktárgy... igaz, baromira megküzdök érte, viszont ez épp elég ahhoz, hogy kapjak ösztöndíjat. Az örökségem és a néhanapján rendőröknek való besegítés mellé tökéletes kiegészítés. Mióta elköltöztem, így próbálok önálló életet élni. Külsőre nem változtam sokat: hosszabb a hajam, és szeretem is összekötni. Az tényleg olyan szakis... Ami pedig az átalakulást illet: viszonylag ritkán. Ahogy azt annak idején is kifejtettem, vannak apró dolgok, amiket a rendőrök nélkülem is meg tudnak oldani. Feleslegesen nem akarom csinálni a színjátékot. Természetesen a problémásabb esetekhez kimegyek, ez a minimum. És ha már problémás eset... éppenséggel van egy, ami már nagyon érik. Cody-val egy ideje rajta vagyunk, de eddig nem sikerült elkapni...
Ahogy ezen az akción merengtem a nap vége felé, hazafele menet, valaki közbevágott a leszólításával.
-Szóval te erre kockulsz? Beköszönhettél volna alkalomadtán- toltam le Dant, ahogy megláttam. A falnak támaszkodtam, mint valami rossz arc, mert ettől olyan hú de menőnek érzem magam. Amúgy meg tényleg meglátogathatott volna a kis görény, ha már úgy hozta a sors, hogy abba a városba költözött, ahol én is lakok. Ahogy felé kaptam a fejemet, nem ismertem meg egészen a kis pimasz tinédzsert... főleg, hogy a sálja a fejkenője egy kicsit be is zavart. Még fiúnak is hittem első pillantásra, aztán az arcforma, a kék szemek, és a barna haj kissé helyreigazították a memóriám:
-Kara?- kérdeztem vissza meglepetten.
-Nem, a télapó- ugattam vissza, majd elindultam felé, azonnal a tárgyra térve- Nézd, tudom, hogy te vagy az új Freakazoid...
Én viszont ártatlanul elvigyorodtam, mintha azt se tudná, miről beszél:
-Ugyan már, ez hülyeség... Majd pont én? Persze magamban tudtam, hogy alattomos módon hazudok neki, mint a vízfolyás. Ha ő tudott az apja kettős életéről, akkor szarban vagyok. Ez a görény hazudik nekem, mint a vízfolyás. Azt hiszi, hogy majd pont én nem tudok faterom másik énjéről? Szánalmas...
-Igen, pont te- vágtam vissza harsányan, kikérve magamnak, hogy ennyire hülyének néz- láttam a videókat, kockainfós is vagy, és a korod is stimmel. Különben is... ki tudná még, hogy mi folyik a családban? Vállat vontam:
-Faterom nem említett semmi ilyesmit. Különben is- én is felemeltem a hangom- ezek nagyon rossz érvek. Találj egy jobbat, hogy bizonyítsd az igazad. Azzal kikerültem, és mentem a dolgomra.
Egész egyszerűen itt merészel hagyni ez a tahó! Baromira berágtam, hogy ennyire se méltat. Na de majd én megmutatom neki:
-Szóval bizonyítékot akarsz? Ezt hallva megfordultam, kíváncsian Karára meredve. Egész lazán levettem a kesztyűimet, és nemcsak láthatóvá tettem az integrált-áramkörös kezeimet, hanem meg is fogtam a legközelebbi gépet, ami a közelembe esett... ami történetesen egy kopottam gépjármű volt. Csodálatos révülés ez a procedúra... Elhűltem a látványtól, hogy Kara mit is csinál. Annak a kocsinak felbőgött a motorja, kivilágítottak a lámpái... sőt, a kuzinom szemei is világítottak, az áramkörös kezeivel együtt.
-Kapd el!- kiáltottam az én frankeinstein-szörnyemnek, mire az azonnal felkapcsolt, és célba vette Dant. Most próbáltam ki igazán, élesbe a hatalmam, és hihetetlenül mámorító érzés volt. Szinte élveztem, hogy keresztbe tehetek neki, és kicsikarhatom belőle az igazságot.
-Freak out!- nem volt mit tennem, átváltoztam, és villámsebességgel kicseleztem a járgányt. És alig, hogy feleszméltem, az a dög megfordult, és ismét célba vett. Tudatosult bennem, hogy Kara valószínűleg nemcsak életet lehet a szunnyadó technikába, de tudja is irányítani. Egy jól irányzott elektromos támadással kilőttem az egyik kereket. Szép hangos robbanás, ferdülés... de a járgány még mindig jött. Facepalm... rájöhettem volna, hogy ez nem segít a problémámon. A kuzinom ugyan irányítani fogja ezt a dögöt, amíg van mit kihozni belőle...
Ahogy ismét cseleztem, ki is pattant az isteni szikra, ahogy megláttam Karát. Hát persze... ő az irányító, őt kell megtámadnom! Nem is tétováztam megtenni... Megláttam Dant, ahogy támad felém. Elvigyorodtam. Pontosan ez volt a célom... Ahogy kellően közel ért, kitartottam a kezem. Ebben az alakban ugyanúgy kezelhettem, mint a többi elektronikát... neki egész egyszerűen elszívtam az erejét. Időm se volt felfogni, hogy Kara mit csinál. Éreztem, hogy megérint, aztán azt, hogy folyamatosan fogy az erőm. Térdre is rogytam, egész testemben remegtem.
Nem akartam egészen megsemmisíteni, ezért elengedtem. Ránéztem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy észlel engem. Ziháltam... komolyan mondom, beijedtem attól, amit a kuzinom művelt. Most meg úgy néz rám, mint egy hadúr... mégis mire készül? Sóhajtottam, és barátságosabbra váltottam a hangnemet:
-Nem te vagy az egyetlen a családból, aki rendkívüli képességekkel rendelkezik- felmutattam neki a kezem- ez itt átok, amit megtanultam használni, és áldásként kezelni. Elkerekedtem a szemeim:
-Mégis mi történt veled?- kérdeztem aggódva- és mióta? Megfogtam a vállát, és visszaáramoltattam belé az energiát, amitől megfosztottam. Megvártam, míg talpra áll, és elmagyaráztam mindent:
-7 éve... nem sokkal apa halála után. Az egyik haragosa, Gutierrez tette ezt.
Elkerekedtek a szemeim:
-Gutierrez él? Azt hittem, hogy a maradéktól már sikerült megszabadulnom. Ismét felpillantottam rá:
-Akkor elszámoltad magad, ugyanis annak idején ez a seggfej megfogadta, hogy még elkap. Úgyhogy szeretném a segítséged kérni, hogy elkapjuk. Remélem, ez így neked is rendben van, Dan... - hatásszünetet tartottam, ahogy végigmértem, majd elvigyorodtam, és hozzátettem - vagy hívjalak inkább Freakazoidnak? Én is visszavigyorogtam rá, és a vállára tettem a kezem:
-Számíthatsz rám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése