White Light

Mi rosszabb program nélkül otthon töltött hétvégénél? A programozással otthon töltött hétvége! Cody ugyanis alaposan bevasalta rajtam az ígéretem. Tényleg hagyott pihenni, és az rengeteget segített... de utána viszont péntek a legközelebbi hétvége minden szabad percét vele töltöttem, és ismét törtük fel a rendszert, ahol csak lehetett. Azt vettem észre, hogy egyre jobban kezdek belejönni. Már vagy egy hónapja tapasztaltam, hogy a saját világomban is egyre jobban felismerem a programnyelvet. Úgy látszik, egy idő után egyszerűen bőrön át meg lehet tanulni.

-Tudtam én- hallottam Cody lelkes hangját a fülesben- a kormányt a legnagyobb multik pénzelik. Ezért van egyfolytában olyan burkolt kivételezés.
-Persze, persze- bólogattam gépiesen, ahogy bogarásztam tovább a holo képernyőkön- örülök, hogy élvezed.
-Jobbak vagyunk mint a Viki Lix- ujjongott tovább a szaki- még két mappát fel kéne túrnod nekem, és mára készen is volnának- majd ismét lelkesen elkezdett hadarni- ó, ez olyan pompás! Tudtam én, hogy az összeesküvés-elméletem igaz! Mégsem vagyok egy hülye kocka. Közben én már bogarásztam a holo képernyőn keresztül a dolgokat:
-Te vagy a legjobb hülye kocka, akit csak ismerek- mondtam poénkodva. Persze, a jókedve engem is megmosolyogtatott. Annyira nem hozott lázba a sok lebuktató dokumentum, mint őt... de legalább ő örült.

Aztán hirtelen azt vettem észre, hogy a dokumentumok a holo képernyőről pörögnek elfelé. Mielőtt még bármit is kérdezhettem volna, Cody azonnal kifakadt:
-Valaki illegálisan tölt le mellőled! Látom, hogy úsznak ez az adatok!

-Mégis ki?- néztem körbe ijedten. Arra gondoltam, hogy egy oldschool hacker programja az, és ott kucul a közelben. De nem. A folyosó másik végén egy fehér alak állt, egy másik holo képernyőnél. A bőre kék volt, mint nekem... ugyanúgy fekete maszk is a szemek körül. Viszont a ruhája (ujjatlan felső, alkarig érő ujjatlan kesztyűk, nadrág) és a haja teljesen fehér volt. Még a felsőjén, a mellkasa közepén volt egy fekete kör.. valamint az ajkai. Alig lehetett alacsonyabb nálam, olyan 170 magasnak tűnt. Válaszoltam Cody-nak:
-Valóban nem vagyok egyedül. Ne haragudj haver, de ezt el kell intéznem...

Cody nem szólt. Hallgatás pedig beleegyezés. Szóval villámsebességre kapcsoltam és nekiestem a csajnak. Az utolsó pillanatban vett észre, de nem tudott reagálni. Szépen elvágódtunk a földön, és rárivalltam:
-Te meg mégis ki az ördög vagy? Ő azonban hidegvérrel elmosolyodott:
-Ni csak, egy kolléga... Rosszalkodunk? Azonban én komolyra fogtam:
-Nem szokásom hölgyeket ütni... de veled kivételt teszek, amiért szabotáltad a munkánkat! Készültem is leütni, de ő kiszökött. Ugyanúgy rendelkezett villámsebességgel, mint én. Frankó... egy testhezálló ellenfél. Nem is kellett több.

Azonnal utána eredtem, bemérve őt. Azonban kicselezett, és visszatámadt. Úgy megküldte a fejem a lábával, hogy csak lepkéztem. Visszafordultam pillogva, ő pedig újra támadt magabiztosan.
-Ó, azt már nem! Vetődtem, és alulról támadtam. Nekinyomtam a falnak. Kissé mintha kisodródott volna a lendületéből, de aztán visszavigyorgott rám:
-Élvezed? Megragadtam a csuklóját, és elrántottam:
-Ki vagy te? Halkan nevetett:
-A nevem White Light. Te pedig csillagokat látsz. E szavakkal bemért egy alapos övön alulit. Kínomban térdre rogytam, ő pedig kiszabadult a szorításomból. Felkacagott:
-Veletek fiúkkal az a baj, hogy olyan nyilvánvaló gyenge ponttal rendelkeztek. Felnéztem rá:
-Veletek lányokkal pedig az, hogy olyan könnyen elbízzátok magatokat! Megragadtam a bokáját, és elrántottam. Olyan szép hátast vágott, hogy már sajnáltam, hogy nincs nálam kamera. Lassan feltápászkodtam, de ő sem volt rest: már ugrott is, két kezével a nyakamra. Kissé meghátráltam, majd könyökkel orbitálisan arcba küldtem. Ő ismét repült... most oldalra, majd menekülőre fogta. Én viszont nem hagytam annyiban. A nyomába eredtem.

A balhé a kibertérből az elektromos hálózaton átvezetve az emberi világba folytatódott. A villanyvezetékről az egyik épület tetejére kerültünk. Ő stabilan előre... én pedig lendületből utána. Ismét cselezett, majd egy elektromos támadással válaszolt. Ezt hárítottam, és oldalról próbáltam bevinni egy ütést. Újabb cselezés, és átugrott a másik ház tetejére. Követtem... most viszont vetődve, és ismét elkaptam a lábát. Ő pedig úgy döntött, hogy használja a másikat és elkezdte taposni vele a fejem. Ezt igen rövid távon tűrtem csak el, ugyanis egy masszív elektromos támadással megrázó élményben részesítettem. Kicsit kóválygott is utána, mint gólyafos a levegőben.

Végül megragadtam a torkát, és a földre szorítottam, közben mélyen a (szintén pupilla nélküli) szemébe nézve, megbizonyosodva, hogy rám figyel:
-Honnan jöttél? Hány olyan kék fickó van még rajtunk kívül, mint mi? És miért loptál tőlünk adatot? Azonban elmosolyodott:
-Miért... ti fiúkák talán nem loptatok adatot?
-Válaszolj!- rivalltam rá, kicsit megrántva. Ő erre igencsak elkomorodott:
-Nem szeretem az agresszív pasikat... High voltage!

Nesze nekem, most ő vágta belém a 220-at. Gyönyörűen padlót fogtam. És ha ez nem lett volna elég, ez a hófehérke még rám is mászott... lefogta a kezeimet... és szabályosan rám simult teljes testével. Erre volt az első gondolatom, hogy "Aztakurva..." Ugyanis ilyen inger mellett nem tudtam parancsolni testem bizonyos részének, hiába küzdött ellene az eszem, hogy "A csaj gonosz, a csaj rohadt gonosz, a csaj egy utolsó szemét rohadék...." White Light látta rajtam, hogy sikerült zavarba hoznia, és a diadalmas mosolyából ítélve tetszett is neki. De ez nem volt elég, úgyhogy még a szavaival is fűszerezte:
-Most már te vagy az én csapdámban. Utolsó szó?
-Rohadj el!- fakadtam ki. Erre ő egész egyszerűen lesmárolt. Olyan intenzíven mászott a számba a nyelvével, hogy már-már csillagokat láttam. Alig ismerem ezt a nőszemélyt, de máris az őrületbe kerget! Ez rosszabb, mint a főpompon vöröske az egész udvartartásával együtt, mert legalább nyíltan utálnak. De ez a hófehérke mégis mi a faszt művel?

Miután végzett, diadalmasan rám vigyorodott:
-Még találkozunk, idegen. Addig is.. további szép álmokat! Azzal elcikázott. Én meg ott maradtam a tetőn fekve, mint egy rakás szerencsétlenség. Legyőzött egy nő... Méghozzá nem is ököllel, hanem az éles nyelvével. Ilyen megalázott helyzetben még soha életben nem éreztem magam. Erre csak Cody tett rá egy lapáttal, aki ugyebár a fülesen át mindent hallott:
-Szép volt, Rómeó- hallottam a hangját a fülesből- remélem, legközelebb el is kapod. Kár, hogy nem tudtam neki visszaválaszolni. Legszívesebben most őt is elküldtem volna a sunyiba...